Válasz Yvettnek

rendszergazda szo, 2015/06/27 - 10:28

Kedves Yvett!

Véleményemet kéred „jó ember” kérdésben, mivel barátnőd erre hivatkozva utasította el bizonyságtételedet az Úr Jézusról. Vagyis ő úgy gondolja, a jó embereknek nincs szükségük megváltásra. Ismerősöd jóshoz is el-elmegy sorsát tudakozni, ezzel kapcsolatosan is vannak kérdéseid, vagy inkább neki.

A kérdésekre nem egyszerű válaszolni annak, aki nem ismeri a Szentírást. Hitünk, üdvösségünk, Istennel való kapcsolatunk, jó, vagy nem jó ember mivoltunk kérdéseire nem adhatunk jó válaszokat önmagunkból kiindulva. Egy sokkal nagyobb bölcsesség, intelligencia ad ezekre megfelelő válaszokat, amelyeket a Szentírásból ismerhetünk meg. Ezek a válaszok, Isten kijelentései. Azt is tudnunk kell, hogy ne fogadjuk ezeket a válaszokat ellenérzéssel, elutasítással, hogy Istenünk olyan szeretettel kezel bennünket, törődik velünk, hogy még egyetlen Fiát is szenvedésre (sőt, halálra) adta értünk. Tehát bármit mond, az mögött mindig ott van a tévedhetetlen bölcsesség és egy kibeszélhetetlen nagy szeretet.
Nézzük a jó ember kérdést! (Persze csak érintve..) A Biblia szerint nincsen jó ember. Még az Úr Jézus is visszautasította a jó jelzőt, amikor ezt, mint "embernek" mondták neki. „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.” Mk.10,18. (Amikor köznapi gyakorlatban használjuk ezt a kifejezést, nem teológiai értelemben tesszük.) A Szentírás szerint minden ember genetikai terheltséget hordoz magában. (Ez az örökölt, bűnre való hajlam. Az első emberpár bukására vezethető vissza) Ez a terheltség a rosszra is predesztinálja. Csak a körülményeken múlik, hogy valaki megéli-e ezeket a rossz, öröklött tulajdonságokat, vagy azok rejtve maradnak. Isten tehát tudja, hogy egy lopásra, paráznaságra, gyilkosságra.. stb. késztető tulajdonság azért nem nyilvánul meg lopásban, paráznaságban... mert a körülmények nem kedveznek neki, és nem azért mert hordozójuk "jó ember" (Hallottam, hogy az Egyesült Államokban a kriminológiában még fel is használták bizonyos estekben a nyomozásban ezt. Bizonyos, tipikus bűnök valamely régen meghalt, de nyilvántartott bűnözőre voltak jellemzők valamikor. Az útódai között keresték azt a bűnelkövetőt, aki a mai időkben követett el hasonló bűnöket.) De mindannyian konkrétan is követünk el bűnöket, csak ezek bűn mivoltát az emberi környezet, a kultúra, a hagyományok, és szokások tükrében értelmezzük. Ezért Isten világosan megmondja nekünk mi az, ami bűn. Törvényt ad a Szentírásban, és ez a törvény tanít meg a bűn felismerésére. „Mert a bűn ismerete a törvény által van.” Róm.3,20. Például: Isten előtt utálatos bűn jóshoz menni, tőle tudakozni a sorsomat. Ide tarozik a csillagokból való sors-kiolvasás is. (horoszkóp készítése) (És.8,19.) Isten világosan megmondja a Szentírásban, hogy a jövendőmondók, jósok a sötét hatalom, az ördög emberei. (Még akkor is, ha ezt ők nem így tudják..) Az ördög pedig soha nem az ember életét, javát akarja, hanem halálát, kárhozatát. Akármit jósoltat, az mindig a halál útjára vezet. (Néha, ha valaki erősen hisz benne, kényszerpályára állítja egész életét…)

A bűnt mindig az isteni mérték mellett láthatjuk igazán annak. A mérték maga Isten. Az Ő szentsége, tisztasága. (Ezt tudatosítja a törvény is) „Szentek legyetek, mert én a ti Istenetek szent vagyok”- mondja. Ezt a mértéket persze senki sem üti meg. Így senkinek nem lenne üdvössége. Isten törvénye szerint a bűn büntetése mindig halál. Róm. 6,23. (Ez Isten, számunkra szinte elképzelhetetlen szentségéből adódik) De mivel Isten szándéka nem az, hogy megöljön valakit, egy megoldást adott az ember számára.
Valakinek az élete, illetve halála kellett ehhez. Valakinek olyan drága volt az élete, hogy minden ember helyett elszenvedhette a büntetést. Ez a valaki nem lehetett más, mint, aki Isten teljességével bírt: Jézus Krisztus. Aki emberré lett. Áldozatul adta életét értünk. Soha nem vétkezett. Így halála nem saját életének bűneiért történt. (Mindeni más csak saját bűnéért halt volna meg.)
Jézus áldozatának elfogadásával az ember elismeri saját kárhozatának jogosságát, de egyúttal meg is menekül a kárhozattól, mert életét Krisztusnak adja. Erre a felmentésre Ő jogosult, hisz életével fizetett érte.. Róm.8,34. A római jog nem ismeri a helyettes áldozat fogalmát. A száraz jog előtt (görög, római) ez „bolondság” 1.Kór. 1,18.
Ezért van az, hogy a legbűnösebb ember is üdvözülhet, ha talán élete vége felé is adja életét Jézusnak. (Mert akármit követett el, Jézus élete olyan értékes, hogy halála minden bűnért büntetés. A világ összes gonosztevője bűneiért is az lenne..)
Aki viszont jóságára hivatkozva nem fogadja el Krisztus helyettes áldozatát, nem adja életét oda jogos tulajdonosának, saját maga vonja ki magát a kegyelemből. (Visszautasítja a kegyelmet.) Viszont tény, hogy a Szentírás is különbséget tesz gonosz, bűnös és gonoszabb, bűnösebb között. Ezért a kárhozott bűnösök sorsa az örökkévalóságban nem lesz egyforma. Némelyeknek nehezebb helyzete lesz, mint másoknak. Mt. 11,22, 24.
De így van ez az üdvözültekkel is. Az üdvösség ugyan minden Krisztushoz tért ember számára adva lesz, de az emberek tetteik, jó cselekedeteik szerint veszik jutalmukat.
Lesz, aki többre „méltatik” mások kevesebbre. Luk. 19,17-19.

Aki igazán találkozik Jézus Krisztussal, megérti, meglátja, hogy nem jó ember.

Nagy Miklós lp.

Tartalmi kategóriák: